NATÚR ELOX

Anodizálás során (anódos oxidáció) az alumíniumot híg savban (foszforsav, oxálsav,kénsav, krómsav, stb.) anódként kapcsoljuk (pozitív pólus), ekkor vízbontás játszódik le, az anódon oxigén fejlődik, a katódon hidrogén. A fejlődő oxigén azonnal reagál az alumíniummal és porózus oxidréteget hoz létre. A réteg keménysége a fürdő hőmérsékletétől és a használt sav típusától függ. Eloxálásnak (elektrolitikus oxidáció) azt az eljárást nevezzük amikor 200 g/l-es kénsavban 20 °C-on 14-20 V feszültséggel 1,2-2,0 A/dm² áramsűrűséggel anodizálunk. Az európai szabványok itt 5-10-15-20-25 mikrométeres szabványos réteget írnak elő. Az eljárás során az alumíniumból, vagy ötvözeteiből készült munkadarabokat egy sínen felfüggesztve kénsav fürdőbe helyezzük. Az ellen elektród (katód) lehet ólom vagy alumínium. Az áram a sínen keresztül folyik a munkadarabba, a fürdőbe, majd a katódba. A fejlődő oxigén reagál a fémmel és porózus réteget hoz létre. Lényeges lépés a folyamat végén a pórusok tömítése. A tömítettség határozza meg nagy részben a korrózióállóságot mind natúr, mind színezett termék esetén. Színezett termék esetén nemcsak a korrózióállóságot, hanem a színtartósságot is erősen befolyásolja. A tömítés történhet forró vízben vagy hideg vegyszeres oldatban. Tömítés helyett szoktak még folyékony átlátszó lakkot is használni, de ez sokkal költségesebb az egyszerű tömítésnél.

FEKETE (szines) ELOX

A fenti eljárást követően a pórusok lehetőséget adnak arra, hogy ne natúr, hanem szines legyen az alkatrész, amit eloxálunk. Üzemünk szerves színezékeket használ színezésre. Egyszerűen belemártjuk az eloxált anyagot a színezékbe, itt a szín mélysége a tartózkodási idő, festék töménysége illetve rétegvastagság függvénye. Számunkra a színtartósság rendkívül fontos, ezért kiemelt figyelmet fordítunk a szinezésre.

SZATINÁLÁS

A szatinálás során egy egységesebb, homogénebb felület érhető el, az apróbb hibákat, karcokat lehet minimalizálni. Ugyanakkor körültekintően kell alkalmazni, ugyanis túlzott használatával túl lehet maratni a felületet, tönkretéve a tűrt furatokat, meneteket. 

Szembetűnő különbség a fekete eloxálásnál látható, hogy szatinálva lett-e az alkatrész az eloxálás során, vagy sem. Szatinálás nélkül a felület megmunkálástól függően a felületkezelt alkatrész színe lehet magas fényű, míg szatinálás esetén - annak hosszától függően - selyemfényű vagy matt lesz a végső állapot.